A Magyar-Kút Etyek történelmi központja. Emberemlékezet óta ez Etyek forrása, sokáig fő ivóvízellátója is. Jelenleg 660 liter/perc a vízhozama.
A kút épületét a XIX. század elején építették klasszicista stílusban.
Az etyeki dombságon elterülő hatalmas szőlőterületet a 20. század elején olyan mértékben elkezdték műtrágyázni, hogy annak a nitráttartalma belekerült a forrás vizébe és ihatatlanná vált a víz. Mára ismét fogyasztható, kitisztult a forrás.
A Magyar-kút a helye az etyeki svábok emlékezetének is: Etyekre többször telepítettek be németeket, többek között Mária Terézia is az 1770-es években. A svábok magukkal hozták a borkultúrájukat, ők építették a pincéket, a lakóházakat (ugyanabból a mészkőből, amelyet Etyek környékén bányásztak).
Kezdetben a magyar és német népesség nem jött ki jól, olyannyira, hogy a magyarok nem engedték a németeknek, hogy igyanak a forrásból, így a németek elnevezték a „Magyarok kútjának, Magyar-kútnak. Innen kapta a nevét.
A II. világháború után 1946-ban a legutolsó népszámláláskor magukat németnek valló lakosságot egyik napról a másikra kitelepítették. Házat, pincét, bútort, állatot, mindent hátra kellett hagyniuk. Ennek szomorú jubileumára állították 1996-ban az etyeki németek emlékművét. Testvérvárosunk Remshalden, a legtöbb etyekit oda telepítették.